Tüzesen süt le a nyári nap sugára. Az ég tetejéről a juhászbojtárra. De mivel nem volt juhászbojtár, ezért csak főhősnőnk fejére és cicájára sütött ily módon a nap és kedves húgára, aki egyben a forgatója is. Egyikük majd egy fejjel alacsonyabb volt a másiknál. A kisebbik szőke haját két copfba felfogva hordta, lila szeme élénk vidáman csillogott. Ruhája egy napraforgó mintájú fehér topból, egy rövid, fehér szoknyából állt. Magasabb társa derékig érő hófehér haját kiengedte, kék szeme mosolygós volt, ruhája hófehér, viszonylag mély kivágású darab volt. Ezen kívül csak egy fehér térdzokni volt rajta. A cica fekete szőrével, aranysárga szemével, piros nyakörvre kötött csengőjével és denevérére hasonlító szárnyával minden járókelő figyelmét azonnal felkeltette. A hófehér hajú és ruhájú, magasabb lány becsületes neve Oguri Kumiko volt, de minden csak Kumi-channak becézte. Partnerét Nakazawa Eminek hívták, vagyis legtöbbször csak Emi-chan. Cicájuk neve Yukineko volt.
Ők hárman haladtak Halál város utcáin. Épp a Halál Fegyver Szakképző Iskolát keresték… már órák óta. Nem mintha olyan nagy városról lett volna szó, csakis rossz tájékozódási kepeségüknek köszönhetően nem találták még meg. Már a Nap is aludni készült, szájából logó nyálfolyam és le-lecsukódó szemhéja legalábbis ezt mutatta.
- Már órák óta itt kószálunk, és semmi. Hol van már ez a nyomorult iskola? Egy pincében rejtették el, vagy mi? – sopánkodott a rózsaszín, Kumi.
- Nyugalom, imouto-chan. Mindjárt odaérünk. A térkép szerint a következő saroknál balra kell fordulni, egyenesen végig kell menni az utcán, és tá-dám, ott is leszünk – nyugtatgatta húgát Emi.
- De már ezt mondod pontosan 4 óra 29 perc 16, 17, 18 másodperce onee-chan. – Hirtelen hallgatott el, mikor meglátott két alakot. Az egyiknek, a fiúnak, ezüstszín haja és vörös szemei voltak. A másik egy lány volt, szőke, két copfba fogott hajjal és zöld szemekkel rendelkezett. Kumi rögtön odarohant hozzájuk és megkérdezte:
- Nem tudjátok, merre találjuk a halálkasza képző akadémiát, amit Shinigami-sama vezet?
- Oh… Tehát ti vagytok az új diákok. Nagyon örvendek, én Maka Albarn vagyok, ő Soul Eater, a fegyverem. Gyertek, itt a saroknál jobbra kell fordulni, és ott is leszünk – mondta kedvesen. A tény, hogy jobbra kell fordulni Kumiból ördögi mosolyt csalt elő.
- Te nee-chan… Ugye azt mondtad, hogy, hangsúlyozom, BALRA kell fordulni? De akik elénk jöttek azt állítják, hangsúlyozom, JOBBRA kell fordulni – mondta kárörvendő mosollyal. De lehervadt a mosoly az ajkairól, mikor észrevette, testvére nem figyel rá. Még mindig a térképet bújta nagy bőszen. – Hallasz te engem, nee-chan?
- Persze, persze… Mindjárt ott leszünk – motyogta úgy téve, mintha figyelne.
- Te, Maka – szólt társának mindeközben a fiú.
- Igen, Soul? – kérdezte a szőke copfos lány, mintha nem tudná, mit akar mondani. – Igen, tudom. Rosszabbak, mint mi és Black Starék összetéve.
- Igen, ez már fáj. Mintha itt sem lennénk – beszélgettek csodálkozva.
- Kapsz nyalókát, ha rám figyelsz! – ejtette ki a szavakat a száján Kumi, olyan ragadozó mosollyal, amitől még maga az őrdög is megijedne.
- Igen? Mi történt? – kapta fel fejét Emi csillogó szemekkel.
- Na, látjátok – fordult oda Makához és Soulhoz. – Így kell bánni a jó néppel. Rendben, figyelj rám, kérlek – fordult nővéréhez. – Ők itt Soul és Maka. Ők az Akadémiáról jöttek elénk. Nekem most nincs kedvem szónokolni meg ilyenek, ezért átadom neked a szót. – mondta. – Ja, és tessék – dobott testvérének egy nyalókát.
- Rendben. Hello, én Nakazawa Emi lennék. Ő itt a húgom – mutatott a mellette álló lányra -, Oguri Kumiko, de szerintem nyugodtan hívhatjátok Kuminak.
- Rendben, akkor talán indulhatnánk is, mert kezd sötétedni. Nálunk fogtok lakni, mivel másnál nincs hely. – És nem akartak fogadni, tette hozzá fejben Maka.
- Akkor, mire várunk? Induljunk, úgy szeretnék már főzni egy fincsit – mondta korgó gyomorral Emi.
- Akkor indulás, remélem finomat főzöl, mert már nagyon ki vagyok éhezve valami finomra – mondta mosolyogva, Soul.
- Tudtommal jól főzök, úgyhogy spuri van skacok! – mondta boldog, gyermeteg mosollyal arcán, miközben elkezdett Soul után futni.
Mire hazaértek Makáékhoz, addigra be is sötétedett. Emi azonnal neki kezdett a ramen készítéshez.
Emi szemszöge:
- Érdekes, milyen nagy a rend. Olyan hatása van, mintha nem is főzne itt senki, és mégis a hűtőben kajamaradékok vannak, és mindenhol valami hozzávaló hever az ételekhez. Nagyon rendszerető ez a, Maka – gondolkoztam. – Vajon a tanulásban is ilyen jó? Ha igen, akkor biztos tőle fogok segítséget kérni. Vagyis, magamtól jövök rá mindenre, mivel, magamtól is rá tudok jönni! Nem szabad másra, csakis kizárólag Kumira támaszkodnom. Igen, ez így van jól.
- Onee-samaaaaaaaa, mikooooooooor leeesz kéééééész a kajaaaaa? – kérdezte Kumi. Minden hangot, amit bírt elhúzott, amivel egy mosolyt csalt arcomra.
- Csak egy perc – kiáltottam ki.
- Már várom, milyen rament készítesz – mondta Soul. – Ettem már nagyon rosszat, de ettem nagyon finomat is. Makáénál finomabbat azonban még sosem ettem, úgyhogy igyekezz, hogy megüsd a mércét, különben, nem léphetsz be többet a konyhába, Emi-chan – magyarázta széles mosollyal arcán, amitől elpirultam egy picit.
- Rendben, máris tálalom – mondtam, miközben a rament kitöltöttem négy tányérra.
Mind a hármuk elé leraktam egy-egy tányért. De a többiek csak néztek, és először gőzöm sem volt miért. Persze utána hamar leesett, hogy talán nekem is le kéne ülnöm, és ennem.
- Hát, akkor, kezdjünk neki – mondta unottan Kumi.
- Itadekimasu! – mondtuk mindannyian, egyszerre.
Feszülten figyeltem, ki mit szól hozzá. Hogy hümmög-e, vagy éppen nem vág-e arcokat. Mindkettő megvolt, de legnagyobb meglepetésemre elégedett ábrázatokat és édesen mosolygó arcokat kaptam. Én is nekiláttam, én hamar megettem, nem szoktam cicomázni, húzni az időt. Ezért hamarabb végeztem is, mint a többiek. Utánam Kumi végzett a leghamarabb. A tányérját az enyémbe raktam, és figyeltem, ahogy Soul termel és Maka eszeget. Olyanok voltak, akár egy házaspár
- Talán össze kéne őket hozni – gondolkodtam.
- Ne is álmodj róla! Hagyd, hogy a természet tegye a dolgát, és ne akarj mindenbe beleavatkozni. És meg ne merd kérdezni, hogy jöttem rá, ismerlek – nézett a szembe sokat mondóan Kumi. – Már ismerlek annyira, hogy tudom, mit akartál tenni, de tegyél le róla, ha megkérhetlek. Jó?
- Rendben – vágtam durcás képet. – De nehogy azt hidd, hogy végleg lemondok a tervemről! Meg fogom valósítani – mondtam, megdönthetetlen hangnemben. – Finom volt a ramen, Soul és Maka?
- Nekem nagyon ízlett. Köszönöm szépen ezt a finom vacsorát – mosolygott rám szívélyesen a lány, mintha évek óta így élnénk és ismernénk egymást. Már most imádom ezt a helyet.
- Makáénál nem finomabb, de mindegyik másiknál, sokkal jobb – tette hozzá elégedett mosollyal Soul.
- Nem tudom, ki hogy van vele, de személy szerint én már olyan álmos vagyok, hogy ha nem kényszeríteném magam, akkor már állva elaludnék – nyomatékosítottam egy hatalmas ásítással.
- Rendben – nevette el magát Maka hatalmas ásításomon – Akkor megmutatom, melyik szobában fogtok lakni. Külön szobában lesztek és… – Folytatni viszont nem bírta, mert egy hatalmas horkolás rázta meg egész Halál várost. Természetesen kedves hugicám volt az, aki a széken elaludt. És kinek kellett bevinni a szobába? Hát persze, hogy nekem. Még Soul sem segített.
- A kis hamis, milyen kis kedvesnek mutatja magát, mikor meg itt a baj a nyakamon, nem segít. Na, várj csak Soul ezért még kapsz. Még nem tudom, de fogsz kapni olyat, hogy szemed ketté fog állni, és szád tátva fog maradni – gondoltam morcosan.
A szobában leraktam az ágyra Kumit.
- Jó éjszakát, imouto-chan – súgtam fülébe, és egy puszit adtam az arcára.
Maka mosolyogva figyelte, milyen szakavatottan takarom be, és rakom helyre a húgom.
- Gondolom, nem először kell neked ágyba rakni – mondta szelíd mosollyal.
- Igen, sokszor aludt el ott, ahol nem kellett volna. De szerencsére már vagyok olyan erős, hogy elbírom, és ágyba bírom fektetni. Régi szép emlékek. Már egy ideje nem nagyon szereti az ilyesmit. Kamaszkor… – mosolyodtam el. – De ráhagyom, mert tudom, hogy kezd nagyobb lenni, és az már ciki, ha a nővére rakja ágyba. Kicsit rosszul esik, mert olyan nekem, mint a legjobb barátnőm, a legédesebb testvér, és mint a lányom, mert mindig vigyáztam rá, segítettem, és még akkor is, ha vért kellett izzadnom, de mindig megkapta azt, amit kívánt – emlékeztem vissza, és szomorú mosoly kúszott arcomra. – Régen lépni sem mert nélkülem, most meg már mindig külön utakon járna, ami miatt, úgy érzem, egyre jobban távolodik tőlem – Mikor ezt az elméletemet levezettem, észre sem vettem, de elkezdtem könnyezni. – Hagyjuk, biztosan neked is meg van a saját bajod, miért is zaklatlak ilyen pitiáner dologgal… – morzsoltam el egy újabb könnycseppet.
- Nyugi – ölelt magához Maka – Attól, hogy már nem annyira mutatja ki, hogy szeret, attól még mindig ugyanúgy, ha nem jobban szeret téged. Ilyenre még gondolni sem szabad, nem hogy el is hinni. Hamarosan el fog múlni a kamaszkori lázadás, és újra lépni sem fog bírni nélküled. De most már aludj, mert biztos fáradt lehetsz – tolt be a szobába. – Angyalok őrizzék álmod. Jó éjszakát, Emi.
- Már őrzi két angyal is az álmom, te és Kumi. Köszönöm, hogy így befogadtál – ejtettem meg egy gyenge mosolyt.
- Arigatou, és szí… – a többit már nem hallottam, mert elragadott a vattacukros és nyalókás álmok ízletes és hívogató fergetege.
Elbeszélő szemszöge:
Eközben a szőke copfos benézett társa ajtaján, majd neki támaszkodott az ajtófélfának.
- Soul, holnap el akarom vinni a Papát ebédelni, jössz velünk?- kérdezte gyenge mosollyal ajkain és sírós szemmel.
- Mi van? – kérdezte Soul, miközben leesett a székről. – Te megkergültél? Atya gatya, mit mondott Emi, hogy ilyet ki mertél ejteni a szádon?
- Semmit, csak egyszerűen belegondoltam, milyen rossz lehet a Papának, hogy van lánya, de valójában mégsem, mert nem fogadja el olyannak, amilyen. Itt van a közelben a lánya, és mégis lélekben a lehető legmesszebb van. És ez olyan szomorú – mondta sírós hangon.
- Hé, Maka! Ne sírj. Miért is gondolkoztál el ilyen eszement dolgokon? – kérdezte megrökönyödve partnere viselkedésén.
- Emi, ahogy berakta az ágyba Kumit, utána megpuszilta betakargatta, mindezt úgy, mintha a nap minden órájában, minden percében, minden másodpercében ezt csinálta volna. És én ezt el is mondtam neki, erre ő azt mondta, hogy régen így is volt, de mióta kezd változni, nőni, azóta nem hagyja az ilyesmit. Hogy régen lépni sem tudott nélküle, most meg teljesen eltávolodik tőle, és hogy ez neki mennyire fáj. Kumi neki olyan, mint a barátnője, akivel bármit megoszthat, a testvére, akivel tud hülyülni, és mint a lánya, akit egész életében őrizni fog. És hogy mennyire fáj neki, hogy ennyire távolodik tőle. Ez olyan szomorú – a lány belevetette magát társa kajaiba, és keserves bőgésbe kezdett. – Én is ezt teszem a Papával. Bele sem gondolva, hogy ezzel mekkora fájdalmat okozok. Bele sem gondolok, hogy bármit tesz, azt értem teszi, és én eltaszítom magamtól. Éppen ezért, holnap elviszem ebédelni, és bocsánatot kérek tőle – mondta határozott hangon.
- Rendben, de én nem megyek veled, mert ezt kettesben kell megbeszélnetek – hazudott csak azért, hogy kimaradjon a dologból.
- Nem! Soul, kérlek, gyere velem! Tudod, hogy milyen a Papa. Nem akarok vele kettesben maradni. Kérlek, Soul – próbált olyan boci szemekkel nézni, amit nem sűrűn tesz, de próba szerencse alapon remélte, hátha bejön.
- Na, jó, rávettél, de ne legyen sok, mert Black Starnak megígértem, hogy délután ütközni fogunk.
- Rendben – nevetett Maka – Akkor holnap mindent rendbe hozok, amit évekkel ezelőtt elrontottam. Jó éjt, Soul – köszönt el
- Jó éjt, Maka – mondta, miközben egy hatalmasat ásított.
Kumiko szemszöge:
Reggel egy ágyban ébredtem. De… várjunk csak, hogy kerülök én ágyba? Arra még emlékszem, hogy a széken elaludtam, és még egy halvány hang, ahogy azt suttogja, hogy „Jó éjszakát, imouto-chan”. És azt hiszem, kaptam egy puszit is. Tehát akkor Emi hozott be a szobába. Aj, ez olyan ciki, most Soul mit gondolhat rólam. Mint egy dedóst, ágyba kell fektetni. Mindegy, reggelizek, és megmondom neki, hogy nincs szükségem a pátyolgatására. Már majdnem beléptem a nappaliba, ahol a reggelit az asztalra rakta Emi és Maka, mikor is beszéd ütötte meg a fülem, és köztudott tény, szeretek hallgatózni, ezért szorosan a falhoz simultam, és kihegyeztem a fülem, hogy tisztán halljak minden szót.
- Azon, amit tegnap este mondtál elgondolkoztam. Ennek hatására ma elmegyünk Soullal és a Papával ebédelni – mondta büszkén.
- Tényleg? Örülök neki. De nem értem, mire mondod, alig emlékszem valamire a tegnap estéről. Az még meg van, hogy Kumit ágyba rakom, te azt mondod, hogy nagyon rutinosan csinálom, de utána se kép, se hang – elmélkedett, miközben a plafont bámulta. Vajon miről beszélhettek tegnap?
Ekkor olyan történt, ami miatt majdnem sikítottam egyet, azonban azonnal egy kéz tapadt a számra.
- Hé, csak én vagyok az. Egyáltalán nem lenne laza, ha lebuknánk, hogy hallgatózunk – suttogta Soul a fülembe, amitől a hideg futott végig a hátamon.
- Rend…rendben – mondtam dadogva, és biztosra veszem el is pirultam.
Eközben a beszélgetés folytatódott a fal túl oldalán.
- Azt mondtad, hogy csak egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit fáj az, hogy Kumi teljesen kezd tőled eltávolodni, meg ilyenek.… És rájöttem, hogy én pont ugyanezt csinálom a Papával. És a te példádon rájöttem, ez mennyire fájhat neki. Ezért ma elvisszük ebédelni és bocsánatot kérek – amint ezt meghallottam, végiggondoltam mindent, de egy olyan alkalom sem jutott eszembe, amikor ezt ellenezte volna. Sosem mondta, hogy neki ez fáj. Ha tudtam volna, nem taszítom el ennyire magamtól. Vagyis hülye vagyok, semmilyen körülmények között sem szabad magamtól eltaszítanom. Ma bocsánatot fogok kérni tőle, veszek neki nyalókát, epret és körbe fogom rajongani. Igen, így helyre hozhatok mindent!
- É-é-rtem… De miért Soullal viszed el? Miért nem egyedül? – kérdezte kíváncsian nővérem, amire Soul felkapta a fejét. Nahát, Emi mi jót fog kihozni ebből. Biztos előhozza kerítőnő énjét, és összeboronálja Soulékat. Mondjuk, így hogy tudom nem közömbösek a másik iránt meg, és így tovább, de így már én is benne vagyok a dologban.
- Anoo, eto, hát, mert Soul a társam, és ha valami történik, ki segít nekem? – kérdezte, miközben elpirult. Mellettem Soul feszülten figyelte mi is fog kijönni ebből a beszélgetésből. De nem csak ő volt kíváncsi, hanem én is. Hajrá onee-sama, sikerül kiszedned belőle az igazságot!
- Nem is mondtam. Ohh… Teljesen kiment a fejemből, a nagy zűrzavarban nem is mondtam. – Próbálta nővérem olyan drámai hangon mondani, hogy azt még egy színész is megirigyli. Hmm. Tényleg, miért is nem lett színésznő. Jah… Mert ő az én halálkaszám. – Van egy képességem, ami azt rejti, hogy bárkinek a lélekhullámaira rá tudok hangolódni. Vagyis a legtöbb halálkasza, ha egy másik technikus veszi a kezébe, akkor mindkettőnél a lélekhullámok, úgy mondva kicsapják a biztosítékot. Míg én ráhangolódom az aktuális partneremre. Ugye milyen király kis képesség? Tehát ha úgy van, én is mehetek veled! –ejtett meg ördögi mosolyt. Na, ilyenkor, mikor beindul, úgy imádom az én édes testvérem.
- Igen? De azért csak Soul a társam, és a Papa sem ismer téged, és te sem őt – próbált kamuzni. De Emit nem olyan könnyű átvágni. – El nem bírod képzelni, milyen – félrepillantott, tehát biztosan nem mondott igazat. – Fura természete van. És te nem akarod szerintem megismerni.
- Mért ne akarnám? – Kérdezte, miközben közelebb hajolt Makához, és még mindig mosolygott – Amúgy is, ki az apád, hogy ennyire rejtegeted előttem.
- Halálkasza, Spirit Albarn – mondta fancsali képpel.
- De, Maka, egy Halálkaszának nem akarsz bemutatni? – mondta tettetett kétségbeeséssel. – Hátha tud nekem valamit mondani arról, hogy lehetek erősebb. Egy ilyen lehetőséget vennél el tőlem?
- Nem. Csak kettesben akarok menni Soullal – mondta teljesen bepirulva Emi csesztetgetésétől.
- Nocsak, nocsak. Tehát jártok? – kérdezte, halálos nyugalommal.
- Nem! Nem! Csak a társam, és… – próbált valami ésszerűt kitalálni, miről akarhat kettesben beszélgetni a társával – Szeretnék vele beszélni arról, hogy ő mit tenne a helyemben a Papával. Hogyan is kezelné ezt a helyzetet – mondta egyenesen Emi szemébe nézve, elpirulva.
Hatalmas csend borult az helyiségre, Emi kétkedő szemekkel nézett Makára.
- Ne nézz rám így! – mondta Maka már teljesen összeroppanva Emi lelki terrorjától.
- Mert, hogy nézek? – kérdezte még közelebb hajolva Makához.
- Azzal, a tipikus „tudom én, hogy szerelmes vagy Soulba” nézéssel. De én nem vagyok belé szerelmes! – mondta a füle tövéig elpirulva.
- Igen? Akkor amit akarsz akár itt és most is megbeszélhetnéd vele, miért kéne éppen KETTESBEN – hangsúlyozta ki – megbeszélni?
- Jól van, ezt akartad hallani, igen SZE… – de kimondani nem bírta már, mert hátulról, Blair ugrott a nyakunkba, és előre tanyáztunk. Tehát lebuktunk, és Maka nem is bírta kimondani, amit akart, pedig majdnem kimondta olyan kiabálva, hogy még a holtak is felkeltek volna tőle. De Blair ránk ugrott, ezért, lebuktatott minket, ráadásul Soulnak alapos orrvérzést okozott.
Emi szemszöge:
- Jól van ezt akartad hallani, igen SZE… – de nem fejezhette be, mert a folyosóról Soul, Kumi és valami bögyös maca esett be. Van egy olyan érzésem, hogy azt a bögyös macát úgy felrúgom, hogy leolvassa a Göncöl szekér alvázszámát. Megzavart egy igen fontos projektben. Mi ez már?
- Te, ott. Mind… – és nem is hagyta, hogy végigmondja, felpattant Soulról, és elkezdett pampogni.
- Én Blair cica vagyok. Nyau – nyávogott egyet – Én egy macska vagyok, aki egy picit tud varázsolni, ezért van ember alakom, nyau. És te ki vagy?
- Az lényegtelen, hogy én ki vagyok! – engedtem ki, sötét aurám. – Mit képzelsz, hogy egy ilyen fontos hadműveletben megzavarsz, te, teee! Még szó sincs rá, hogy milyen vagy. Te retardált légpisztoly. Teee, Alekosznak való!
- Ki az az Alekosz? – kérdezték kórusban, kivéve Kumit.
- Az Alekosz, egy görög-magyar hasas pasas és nimfos – mondtam nagyon okosan.
- Jó, jó hagyjuk, nyau. De miről beszélgetettek? Nyugodtan folytassátok, nyau.
- Már nem érdekes. Maka majd meséld el, hogy sikerült az ebéd. Te, ott Pléh görl, gyere velem, van egy kis elintézendő dolgunk!
- Rendben – mondta Maka úgy, hogy csak az én szemembe nézett, mert (szerintem) félt Soul szemébe nézni. Akkor csak még jobban elpirult volna.
Maka szemszöge:
- Jól van, ezt akartad hallani, igen SZE… – de kimondani már nem bírtam, mert a folyosóról Soul, Kumi és Blair esett be. Remélem nem hallottak semmit a beszélgetésünkből.
- Te, ott. Mind… – Nem is mondhatta végig, felpattant Soulról, és elkezdett bemutatkozni. Blair sem tudja, mikor mit kell csinálni.
- Én Blair cica vagyok. Nyau – nyávogott – Én egy macska vagyok, aki egy picit tud varázsolni, ezért van ember alakom, nyau. És te ki vagy?
- Az lényegtelen, hogy én ki vagyok! – Miközben Emi beszélt, egyre nagyobb sötét aura lengte körül. Ennek nem lesz jó vége – Mit képzelsz, hogy egy ilyen fontos hadműveletben megzavarsz, te, teee! Még szó sincs rá, hogy milyen vagy. Te retardált légpisztoly. Teee, Alekosznak való! – Fokozatosan tűnt el körülötte a sötét aura.
- Ki az, az Alekosz? – kérdeztük kórusban Kumi kivételével. De hogy légpisztoly… Nem is rossz. Nekem még eszembe sem jutott ilyesmi.
- Az Alekosz, egy görög-magyar hasas pasas és nimfos – mondta, olyan „ mindent tudó hegyi bölcs vagyok, és én mindent tudok, és ti semmit sem” nézéssel.
- Jó, jó hagyjuk, nyau. De miről beszélgetettek? Nyugodtan folytassátok, nyau.
- Már nem érdekes. Maka majd meséld el, hogy sikerült az ebéd. Te, ott Pléh görl, gyere velem, van egy kis elintézendő dolgunk! –Újra sötét aura kezdett körülötte kirajzolódni.
- Rendben – mondtam úgy, hogy csak Emi szemébe néztem, mert féltem, ha bárki másra is ránézek, rájönnek az én titkomra, amit majdnem világgá kürtöltem Emi miatt.
- Sziasztok – nyögte ki nagy nehezen Soul. – Maka, mikor indulunk ebédelni?
- Hát, talán most kéne – haboztam, mert féltem az úton felhozza majd, amit most majdnem kikiabáltam. Gőzöm sincs, mire volt jó, hogy ezt csinálta velem Emi.
- Oké – mondta végig Emit vizslatva. Vajon mi történhetett, hogy így alakult?
Kumi szemszöge:
Miután Soulék elmentek én leültem a konyhában, és figyelni kezdtem, Emi mit csinál. Végig követtem minden mozdulatát. Minden rezdülését kívülről ismertem, és mégis olyan újnak hatott minden. Mikor megunta, hogy őt bámulom, megszólított:
- Nem tudom, mire volt jó, hogy hallgatóztatok, de nyomatékosan kérlek, legközelebb felejtsd el az efféle akcióidat. – A lehető legridegebb hangnemet ütötte meg. Tisztán értettem a mondat mögött rejlő rejtett mondanivalót. Nem baj. Én nem adom fel.
- Rendben – mondtam, mintha meg sem hallottam volna a hangnemet. Eközben mögé sétáltam. – Mondhatok valamit? – kérdeztem bizonytalanul.
- Mondd! – Még mindig a rideg hangstílus volt.
- Szeretlek, onee-sama. – Olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam.
- Na… na… ez nem egy laza csajszihoz illő viselkedés – mondta már ő is megenyhülve – De én benne vagyok. Tudod mit? Nézzünk filmeket! – kiáltott fel hirtelen.
- Rendben – kiáltottam fel én is.
Egész késő estig filmet néztünk. Az este fénypontja az volt, amikor Maka és Soul beestek hulla fáradtan. Szó nélkül mindegyik bement a saját szobájába, és nagyon hamar elaludtak. Na, mindegy, majd holnap kifaggatom őket, hátha volt valami tapizás, smacizás, stb. Így tértünk nyugovóra túlélve az első hétvégét.
Ők hárman haladtak Halál város utcáin. Épp a Halál Fegyver Szakképző Iskolát keresték… már órák óta. Nem mintha olyan nagy városról lett volna szó, csakis rossz tájékozódási kepeségüknek köszönhetően nem találták még meg. Már a Nap is aludni készült, szájából logó nyálfolyam és le-lecsukódó szemhéja legalábbis ezt mutatta.
- Már órák óta itt kószálunk, és semmi. Hol van már ez a nyomorult iskola? Egy pincében rejtették el, vagy mi? – sopánkodott a rózsaszín, Kumi.
- Nyugalom, imouto-chan. Mindjárt odaérünk. A térkép szerint a következő saroknál balra kell fordulni, egyenesen végig kell menni az utcán, és tá-dám, ott is leszünk – nyugtatgatta húgát Emi.
- De már ezt mondod pontosan 4 óra 29 perc 16, 17, 18 másodperce onee-chan. – Hirtelen hallgatott el, mikor meglátott két alakot. Az egyiknek, a fiúnak, ezüstszín haja és vörös szemei voltak. A másik egy lány volt, szőke, két copfba fogott hajjal és zöld szemekkel rendelkezett. Kumi rögtön odarohant hozzájuk és megkérdezte:
- Nem tudjátok, merre találjuk a halálkasza képző akadémiát, amit Shinigami-sama vezet?
- Oh… Tehát ti vagytok az új diákok. Nagyon örvendek, én Maka Albarn vagyok, ő Soul Eater, a fegyverem. Gyertek, itt a saroknál jobbra kell fordulni, és ott is leszünk – mondta kedvesen. A tény, hogy jobbra kell fordulni Kumiból ördögi mosolyt csalt elő.
- Te nee-chan… Ugye azt mondtad, hogy, hangsúlyozom, BALRA kell fordulni? De akik elénk jöttek azt állítják, hangsúlyozom, JOBBRA kell fordulni – mondta kárörvendő mosollyal. De lehervadt a mosoly az ajkairól, mikor észrevette, testvére nem figyel rá. Még mindig a térképet bújta nagy bőszen. – Hallasz te engem, nee-chan?
- Persze, persze… Mindjárt ott leszünk – motyogta úgy téve, mintha figyelne.
- Te, Maka – szólt társának mindeközben a fiú.
- Igen, Soul? – kérdezte a szőke copfos lány, mintha nem tudná, mit akar mondani. – Igen, tudom. Rosszabbak, mint mi és Black Starék összetéve.
- Igen, ez már fáj. Mintha itt sem lennénk – beszélgettek csodálkozva.
- Kapsz nyalókát, ha rám figyelsz! – ejtette ki a szavakat a száján Kumi, olyan ragadozó mosollyal, amitől még maga az őrdög is megijedne.
- Igen? Mi történt? – kapta fel fejét Emi csillogó szemekkel.
- Na, látjátok – fordult oda Makához és Soulhoz. – Így kell bánni a jó néppel. Rendben, figyelj rám, kérlek – fordult nővéréhez. – Ők itt Soul és Maka. Ők az Akadémiáról jöttek elénk. Nekem most nincs kedvem szónokolni meg ilyenek, ezért átadom neked a szót. – mondta. – Ja, és tessék – dobott testvérének egy nyalókát.
- Rendben. Hello, én Nakazawa Emi lennék. Ő itt a húgom – mutatott a mellette álló lányra -, Oguri Kumiko, de szerintem nyugodtan hívhatjátok Kuminak.
- Rendben, akkor talán indulhatnánk is, mert kezd sötétedni. Nálunk fogtok lakni, mivel másnál nincs hely. – És nem akartak fogadni, tette hozzá fejben Maka.
- Akkor, mire várunk? Induljunk, úgy szeretnék már főzni egy fincsit – mondta korgó gyomorral Emi.
- Akkor indulás, remélem finomat főzöl, mert már nagyon ki vagyok éhezve valami finomra – mondta mosolyogva, Soul.
- Tudtommal jól főzök, úgyhogy spuri van skacok! – mondta boldog, gyermeteg mosollyal arcán, miközben elkezdett Soul után futni.
Mire hazaértek Makáékhoz, addigra be is sötétedett. Emi azonnal neki kezdett a ramen készítéshez.
Emi szemszöge:
- Érdekes, milyen nagy a rend. Olyan hatása van, mintha nem is főzne itt senki, és mégis a hűtőben kajamaradékok vannak, és mindenhol valami hozzávaló hever az ételekhez. Nagyon rendszerető ez a, Maka – gondolkoztam. – Vajon a tanulásban is ilyen jó? Ha igen, akkor biztos tőle fogok segítséget kérni. Vagyis, magamtól jövök rá mindenre, mivel, magamtól is rá tudok jönni! Nem szabad másra, csakis kizárólag Kumira támaszkodnom. Igen, ez így van jól.
- Onee-samaaaaaaaa, mikooooooooor leeesz kéééééész a kajaaaaa? – kérdezte Kumi. Minden hangot, amit bírt elhúzott, amivel egy mosolyt csalt arcomra.
- Csak egy perc – kiáltottam ki.
- Már várom, milyen rament készítesz – mondta Soul. – Ettem már nagyon rosszat, de ettem nagyon finomat is. Makáénál finomabbat azonban még sosem ettem, úgyhogy igyekezz, hogy megüsd a mércét, különben, nem léphetsz be többet a konyhába, Emi-chan – magyarázta széles mosollyal arcán, amitől elpirultam egy picit.
- Rendben, máris tálalom – mondtam, miközben a rament kitöltöttem négy tányérra.
Mind a hármuk elé leraktam egy-egy tányért. De a többiek csak néztek, és először gőzöm sem volt miért. Persze utána hamar leesett, hogy talán nekem is le kéne ülnöm, és ennem.
- Hát, akkor, kezdjünk neki – mondta unottan Kumi.
- Itadekimasu! – mondtuk mindannyian, egyszerre.
Feszülten figyeltem, ki mit szól hozzá. Hogy hümmög-e, vagy éppen nem vág-e arcokat. Mindkettő megvolt, de legnagyobb meglepetésemre elégedett ábrázatokat és édesen mosolygó arcokat kaptam. Én is nekiláttam, én hamar megettem, nem szoktam cicomázni, húzni az időt. Ezért hamarabb végeztem is, mint a többiek. Utánam Kumi végzett a leghamarabb. A tányérját az enyémbe raktam, és figyeltem, ahogy Soul termel és Maka eszeget. Olyanok voltak, akár egy házaspár
- Talán össze kéne őket hozni – gondolkodtam.
- Ne is álmodj róla! Hagyd, hogy a természet tegye a dolgát, és ne akarj mindenbe beleavatkozni. És meg ne merd kérdezni, hogy jöttem rá, ismerlek – nézett a szembe sokat mondóan Kumi. – Már ismerlek annyira, hogy tudom, mit akartál tenni, de tegyél le róla, ha megkérhetlek. Jó?
- Rendben – vágtam durcás képet. – De nehogy azt hidd, hogy végleg lemondok a tervemről! Meg fogom valósítani – mondtam, megdönthetetlen hangnemben. – Finom volt a ramen, Soul és Maka?
- Nekem nagyon ízlett. Köszönöm szépen ezt a finom vacsorát – mosolygott rám szívélyesen a lány, mintha évek óta így élnénk és ismernénk egymást. Már most imádom ezt a helyet.
- Makáénál nem finomabb, de mindegyik másiknál, sokkal jobb – tette hozzá elégedett mosollyal Soul.
- Nem tudom, ki hogy van vele, de személy szerint én már olyan álmos vagyok, hogy ha nem kényszeríteném magam, akkor már állva elaludnék – nyomatékosítottam egy hatalmas ásítással.
- Rendben – nevette el magát Maka hatalmas ásításomon – Akkor megmutatom, melyik szobában fogtok lakni. Külön szobában lesztek és… – Folytatni viszont nem bírta, mert egy hatalmas horkolás rázta meg egész Halál várost. Természetesen kedves hugicám volt az, aki a széken elaludt. És kinek kellett bevinni a szobába? Hát persze, hogy nekem. Még Soul sem segített.
- A kis hamis, milyen kis kedvesnek mutatja magát, mikor meg itt a baj a nyakamon, nem segít. Na, várj csak Soul ezért még kapsz. Még nem tudom, de fogsz kapni olyat, hogy szemed ketté fog állni, és szád tátva fog maradni – gondoltam morcosan.
A szobában leraktam az ágyra Kumit.
- Jó éjszakát, imouto-chan – súgtam fülébe, és egy puszit adtam az arcára.
Maka mosolyogva figyelte, milyen szakavatottan takarom be, és rakom helyre a húgom.
- Gondolom, nem először kell neked ágyba rakni – mondta szelíd mosollyal.
- Igen, sokszor aludt el ott, ahol nem kellett volna. De szerencsére már vagyok olyan erős, hogy elbírom, és ágyba bírom fektetni. Régi szép emlékek. Már egy ideje nem nagyon szereti az ilyesmit. Kamaszkor… – mosolyodtam el. – De ráhagyom, mert tudom, hogy kezd nagyobb lenni, és az már ciki, ha a nővére rakja ágyba. Kicsit rosszul esik, mert olyan nekem, mint a legjobb barátnőm, a legédesebb testvér, és mint a lányom, mert mindig vigyáztam rá, segítettem, és még akkor is, ha vért kellett izzadnom, de mindig megkapta azt, amit kívánt – emlékeztem vissza, és szomorú mosoly kúszott arcomra. – Régen lépni sem mert nélkülem, most meg már mindig külön utakon járna, ami miatt, úgy érzem, egyre jobban távolodik tőlem – Mikor ezt az elméletemet levezettem, észre sem vettem, de elkezdtem könnyezni. – Hagyjuk, biztosan neked is meg van a saját bajod, miért is zaklatlak ilyen pitiáner dologgal… – morzsoltam el egy újabb könnycseppet.
- Nyugi – ölelt magához Maka – Attól, hogy már nem annyira mutatja ki, hogy szeret, attól még mindig ugyanúgy, ha nem jobban szeret téged. Ilyenre még gondolni sem szabad, nem hogy el is hinni. Hamarosan el fog múlni a kamaszkori lázadás, és újra lépni sem fog bírni nélküled. De most már aludj, mert biztos fáradt lehetsz – tolt be a szobába. – Angyalok őrizzék álmod. Jó éjszakát, Emi.
- Már őrzi két angyal is az álmom, te és Kumi. Köszönöm, hogy így befogadtál – ejtettem meg egy gyenge mosolyt.
- Arigatou, és szí… – a többit már nem hallottam, mert elragadott a vattacukros és nyalókás álmok ízletes és hívogató fergetege.
Elbeszélő szemszöge:
Eközben a szőke copfos benézett társa ajtaján, majd neki támaszkodott az ajtófélfának.
- Soul, holnap el akarom vinni a Papát ebédelni, jössz velünk?- kérdezte gyenge mosollyal ajkain és sírós szemmel.
- Mi van? – kérdezte Soul, miközben leesett a székről. – Te megkergültél? Atya gatya, mit mondott Emi, hogy ilyet ki mertél ejteni a szádon?
- Semmit, csak egyszerűen belegondoltam, milyen rossz lehet a Papának, hogy van lánya, de valójában mégsem, mert nem fogadja el olyannak, amilyen. Itt van a közelben a lánya, és mégis lélekben a lehető legmesszebb van. És ez olyan szomorú – mondta sírós hangon.
- Hé, Maka! Ne sírj. Miért is gondolkoztál el ilyen eszement dolgokon? – kérdezte megrökönyödve partnere viselkedésén.
- Emi, ahogy berakta az ágyba Kumit, utána megpuszilta betakargatta, mindezt úgy, mintha a nap minden órájában, minden percében, minden másodpercében ezt csinálta volna. És én ezt el is mondtam neki, erre ő azt mondta, hogy régen így is volt, de mióta kezd változni, nőni, azóta nem hagyja az ilyesmit. Hogy régen lépni sem tudott nélküle, most meg teljesen eltávolodik tőle, és hogy ez neki mennyire fáj. Kumi neki olyan, mint a barátnője, akivel bármit megoszthat, a testvére, akivel tud hülyülni, és mint a lánya, akit egész életében őrizni fog. És hogy mennyire fáj neki, hogy ennyire távolodik tőle. Ez olyan szomorú – a lány belevetette magát társa kajaiba, és keserves bőgésbe kezdett. – Én is ezt teszem a Papával. Bele sem gondolva, hogy ezzel mekkora fájdalmat okozok. Bele sem gondolok, hogy bármit tesz, azt értem teszi, és én eltaszítom magamtól. Éppen ezért, holnap elviszem ebédelni, és bocsánatot kérek tőle – mondta határozott hangon.
- Rendben, de én nem megyek veled, mert ezt kettesben kell megbeszélnetek – hazudott csak azért, hogy kimaradjon a dologból.
- Nem! Soul, kérlek, gyere velem! Tudod, hogy milyen a Papa. Nem akarok vele kettesben maradni. Kérlek, Soul – próbált olyan boci szemekkel nézni, amit nem sűrűn tesz, de próba szerencse alapon remélte, hátha bejön.
- Na, jó, rávettél, de ne legyen sok, mert Black Starnak megígértem, hogy délután ütközni fogunk.
- Rendben – nevetett Maka – Akkor holnap mindent rendbe hozok, amit évekkel ezelőtt elrontottam. Jó éjt, Soul – köszönt el
- Jó éjt, Maka – mondta, miközben egy hatalmasat ásított.
Kumiko szemszöge:
Reggel egy ágyban ébredtem. De… várjunk csak, hogy kerülök én ágyba? Arra még emlékszem, hogy a széken elaludtam, és még egy halvány hang, ahogy azt suttogja, hogy „Jó éjszakát, imouto-chan”. És azt hiszem, kaptam egy puszit is. Tehát akkor Emi hozott be a szobába. Aj, ez olyan ciki, most Soul mit gondolhat rólam. Mint egy dedóst, ágyba kell fektetni. Mindegy, reggelizek, és megmondom neki, hogy nincs szükségem a pátyolgatására. Már majdnem beléptem a nappaliba, ahol a reggelit az asztalra rakta Emi és Maka, mikor is beszéd ütötte meg a fülem, és köztudott tény, szeretek hallgatózni, ezért szorosan a falhoz simultam, és kihegyeztem a fülem, hogy tisztán halljak minden szót.
- Azon, amit tegnap este mondtál elgondolkoztam. Ennek hatására ma elmegyünk Soullal és a Papával ebédelni – mondta büszkén.
- Tényleg? Örülök neki. De nem értem, mire mondod, alig emlékszem valamire a tegnap estéről. Az még meg van, hogy Kumit ágyba rakom, te azt mondod, hogy nagyon rutinosan csinálom, de utána se kép, se hang – elmélkedett, miközben a plafont bámulta. Vajon miről beszélhettek tegnap?
Ekkor olyan történt, ami miatt majdnem sikítottam egyet, azonban azonnal egy kéz tapadt a számra.
- Hé, csak én vagyok az. Egyáltalán nem lenne laza, ha lebuknánk, hogy hallgatózunk – suttogta Soul a fülembe, amitől a hideg futott végig a hátamon.
- Rend…rendben – mondtam dadogva, és biztosra veszem el is pirultam.
Eközben a beszélgetés folytatódott a fal túl oldalán.
- Azt mondtad, hogy csak egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit fáj az, hogy Kumi teljesen kezd tőled eltávolodni, meg ilyenek.… És rájöttem, hogy én pont ugyanezt csinálom a Papával. És a te példádon rájöttem, ez mennyire fájhat neki. Ezért ma elvisszük ebédelni és bocsánatot kérek – amint ezt meghallottam, végiggondoltam mindent, de egy olyan alkalom sem jutott eszembe, amikor ezt ellenezte volna. Sosem mondta, hogy neki ez fáj. Ha tudtam volna, nem taszítom el ennyire magamtól. Vagyis hülye vagyok, semmilyen körülmények között sem szabad magamtól eltaszítanom. Ma bocsánatot fogok kérni tőle, veszek neki nyalókát, epret és körbe fogom rajongani. Igen, így helyre hozhatok mindent!
- É-é-rtem… De miért Soullal viszed el? Miért nem egyedül? – kérdezte kíváncsian nővérem, amire Soul felkapta a fejét. Nahát, Emi mi jót fog kihozni ebből. Biztos előhozza kerítőnő énjét, és összeboronálja Soulékat. Mondjuk, így hogy tudom nem közömbösek a másik iránt meg, és így tovább, de így már én is benne vagyok a dologban.
- Anoo, eto, hát, mert Soul a társam, és ha valami történik, ki segít nekem? – kérdezte, miközben elpirult. Mellettem Soul feszülten figyelte mi is fog kijönni ebből a beszélgetésből. De nem csak ő volt kíváncsi, hanem én is. Hajrá onee-sama, sikerül kiszedned belőle az igazságot!
- Nem is mondtam. Ohh… Teljesen kiment a fejemből, a nagy zűrzavarban nem is mondtam. – Próbálta nővérem olyan drámai hangon mondani, hogy azt még egy színész is megirigyli. Hmm. Tényleg, miért is nem lett színésznő. Jah… Mert ő az én halálkaszám. – Van egy képességem, ami azt rejti, hogy bárkinek a lélekhullámaira rá tudok hangolódni. Vagyis a legtöbb halálkasza, ha egy másik technikus veszi a kezébe, akkor mindkettőnél a lélekhullámok, úgy mondva kicsapják a biztosítékot. Míg én ráhangolódom az aktuális partneremre. Ugye milyen király kis képesség? Tehát ha úgy van, én is mehetek veled! –ejtett meg ördögi mosolyt. Na, ilyenkor, mikor beindul, úgy imádom az én édes testvérem.
- Igen? De azért csak Soul a társam, és a Papa sem ismer téged, és te sem őt – próbált kamuzni. De Emit nem olyan könnyű átvágni. – El nem bírod képzelni, milyen – félrepillantott, tehát biztosan nem mondott igazat. – Fura természete van. És te nem akarod szerintem megismerni.
- Mért ne akarnám? – Kérdezte, miközben közelebb hajolt Makához, és még mindig mosolygott – Amúgy is, ki az apád, hogy ennyire rejtegeted előttem.
- Halálkasza, Spirit Albarn – mondta fancsali képpel.
- De, Maka, egy Halálkaszának nem akarsz bemutatni? – mondta tettetett kétségbeeséssel. – Hátha tud nekem valamit mondani arról, hogy lehetek erősebb. Egy ilyen lehetőséget vennél el tőlem?
- Nem. Csak kettesben akarok menni Soullal – mondta teljesen bepirulva Emi csesztetgetésétől.
- Nocsak, nocsak. Tehát jártok? – kérdezte, halálos nyugalommal.
- Nem! Nem! Csak a társam, és… – próbált valami ésszerűt kitalálni, miről akarhat kettesben beszélgetni a társával – Szeretnék vele beszélni arról, hogy ő mit tenne a helyemben a Papával. Hogyan is kezelné ezt a helyzetet – mondta egyenesen Emi szemébe nézve, elpirulva.
Hatalmas csend borult az helyiségre, Emi kétkedő szemekkel nézett Makára.
- Ne nézz rám így! – mondta Maka már teljesen összeroppanva Emi lelki terrorjától.
- Mert, hogy nézek? – kérdezte még közelebb hajolva Makához.
- Azzal, a tipikus „tudom én, hogy szerelmes vagy Soulba” nézéssel. De én nem vagyok belé szerelmes! – mondta a füle tövéig elpirulva.
- Igen? Akkor amit akarsz akár itt és most is megbeszélhetnéd vele, miért kéne éppen KETTESBEN – hangsúlyozta ki – megbeszélni?
- Jól van, ezt akartad hallani, igen SZE… – de kimondani nem bírta már, mert hátulról, Blair ugrott a nyakunkba, és előre tanyáztunk. Tehát lebuktunk, és Maka nem is bírta kimondani, amit akart, pedig majdnem kimondta olyan kiabálva, hogy még a holtak is felkeltek volna tőle. De Blair ránk ugrott, ezért, lebuktatott minket, ráadásul Soulnak alapos orrvérzést okozott.
Emi szemszöge:
- Jól van ezt akartad hallani, igen SZE… – de nem fejezhette be, mert a folyosóról Soul, Kumi és valami bögyös maca esett be. Van egy olyan érzésem, hogy azt a bögyös macát úgy felrúgom, hogy leolvassa a Göncöl szekér alvázszámát. Megzavart egy igen fontos projektben. Mi ez már?
- Te, ott. Mind… – és nem is hagyta, hogy végigmondja, felpattant Soulról, és elkezdett pampogni.
- Én Blair cica vagyok. Nyau – nyávogott egyet – Én egy macska vagyok, aki egy picit tud varázsolni, ezért van ember alakom, nyau. És te ki vagy?
- Az lényegtelen, hogy én ki vagyok! – engedtem ki, sötét aurám. – Mit képzelsz, hogy egy ilyen fontos hadműveletben megzavarsz, te, teee! Még szó sincs rá, hogy milyen vagy. Te retardált légpisztoly. Teee, Alekosznak való!
- Ki az az Alekosz? – kérdezték kórusban, kivéve Kumit.
- Az Alekosz, egy görög-magyar hasas pasas és nimfos – mondtam nagyon okosan.
- Jó, jó hagyjuk, nyau. De miről beszélgetettek? Nyugodtan folytassátok, nyau.
- Már nem érdekes. Maka majd meséld el, hogy sikerült az ebéd. Te, ott Pléh görl, gyere velem, van egy kis elintézendő dolgunk!
- Rendben – mondta Maka úgy, hogy csak az én szemembe nézett, mert (szerintem) félt Soul szemébe nézni. Akkor csak még jobban elpirult volna.
Maka szemszöge:
- Jól van, ezt akartad hallani, igen SZE… – de kimondani már nem bírtam, mert a folyosóról Soul, Kumi és Blair esett be. Remélem nem hallottak semmit a beszélgetésünkből.
- Te, ott. Mind… – Nem is mondhatta végig, felpattant Soulról, és elkezdett bemutatkozni. Blair sem tudja, mikor mit kell csinálni.
- Én Blair cica vagyok. Nyau – nyávogott – Én egy macska vagyok, aki egy picit tud varázsolni, ezért van ember alakom, nyau. És te ki vagy?
- Az lényegtelen, hogy én ki vagyok! – Miközben Emi beszélt, egyre nagyobb sötét aura lengte körül. Ennek nem lesz jó vége – Mit képzelsz, hogy egy ilyen fontos hadműveletben megzavarsz, te, teee! Még szó sincs rá, hogy milyen vagy. Te retardált légpisztoly. Teee, Alekosznak való! – Fokozatosan tűnt el körülötte a sötét aura.
- Ki az, az Alekosz? – kérdeztük kórusban Kumi kivételével. De hogy légpisztoly… Nem is rossz. Nekem még eszembe sem jutott ilyesmi.
- Az Alekosz, egy görög-magyar hasas pasas és nimfos – mondta, olyan „ mindent tudó hegyi bölcs vagyok, és én mindent tudok, és ti semmit sem” nézéssel.
- Jó, jó hagyjuk, nyau. De miről beszélgetettek? Nyugodtan folytassátok, nyau.
- Már nem érdekes. Maka majd meséld el, hogy sikerült az ebéd. Te, ott Pléh görl, gyere velem, van egy kis elintézendő dolgunk! –Újra sötét aura kezdett körülötte kirajzolódni.
- Rendben – mondtam úgy, hogy csak Emi szemébe néztem, mert féltem, ha bárki másra is ránézek, rájönnek az én titkomra, amit majdnem világgá kürtöltem Emi miatt.
- Sziasztok – nyögte ki nagy nehezen Soul. – Maka, mikor indulunk ebédelni?
- Hát, talán most kéne – haboztam, mert féltem az úton felhozza majd, amit most majdnem kikiabáltam. Gőzöm sincs, mire volt jó, hogy ezt csinálta velem Emi.
- Oké – mondta végig Emit vizslatva. Vajon mi történhetett, hogy így alakult?
Kumi szemszöge:
Miután Soulék elmentek én leültem a konyhában, és figyelni kezdtem, Emi mit csinál. Végig követtem minden mozdulatát. Minden rezdülését kívülről ismertem, és mégis olyan újnak hatott minden. Mikor megunta, hogy őt bámulom, megszólított:
- Nem tudom, mire volt jó, hogy hallgatóztatok, de nyomatékosan kérlek, legközelebb felejtsd el az efféle akcióidat. – A lehető legridegebb hangnemet ütötte meg. Tisztán értettem a mondat mögött rejlő rejtett mondanivalót. Nem baj. Én nem adom fel.
- Rendben – mondtam, mintha meg sem hallottam volna a hangnemet. Eközben mögé sétáltam. – Mondhatok valamit? – kérdeztem bizonytalanul.
- Mondd! – Még mindig a rideg hangstílus volt.
- Szeretlek, onee-sama. – Olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam.
- Na… na… ez nem egy laza csajszihoz illő viselkedés – mondta már ő is megenyhülve – De én benne vagyok. Tudod mit? Nézzünk filmeket! – kiáltott fel hirtelen.
- Rendben – kiáltottam fel én is.
Egész késő estig filmet néztünk. Az este fénypontja az volt, amikor Maka és Soul beestek hulla fáradtan. Szó nélkül mindegyik bement a saját szobájába, és nagyon hamar elaludtak. Na, mindegy, majd holnap kifaggatom őket, hátha volt valami tapizás, smacizás, stb. Így tértünk nyugovóra túlélve az első hétvégét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése